Kemény fizikai és mentális terhelésen vagyok túl, amely után bevallom, ma reggel fáradtabban ébredtem a szokottnál, mégis erősebbnek érzem magam. Szombaton Lettország fővárosában, Rigában vettünk részt versenytársammal a harmadik Hyrox versenyünkön. Az előző időnkhöz képest több mint három percet javítottunk.

Lassan ott tartunk, hogy szinte nincs olyan ember a közvetlen környezetünkben, aki ne panaszkodna állandó fáradtságra. Mintha kollektívé vált volna ez az érzés. Ha lehetne, napközben is aludnánk vagy elbújnánk, hogy ne kelljen semmivel foglalkozni. Hányan mondogatjuk magunkban, hogy „csak ezt az egy hetet bírjam még ki”? És hányszor realizáltuk utólag, hogy a hetek hónapokká, majd évekké nyúltak?