Kemény fizikai és mentális terhelésen vagyok túl, amely után bevallom, ma reggel fáradtabban ébredtem a szokottnál, mégis erősebbnek érzem magam. Szombaton Lettország fővárosában, Rigában vettünk részt versenytársammal a harmadik Hyrox versenyünkön. Az előző időnkhöz képest több mint három percet javítottunk.

Az eredményhirdetés után önmagamat legyőzve kitettem néhány „pózolós képet” a privát oldalamra. Bevallom, sem dicsekedni, sem pózolni nem szeretek, de akkor valahogy jólesett megosztani. Őszintén meglepett, mennyi kérdés, reakció és kedves üzenet érkezett utána. Többen írták, hogy a fotók számukra többet mutattak a fizikai erőnlétnél; ott van bennük az a csendes küzdelem, amit mindannyian vívunk a saját határainkkal. 

Utóbbi visszajelzés jó apropó számomra, hogy leírjak néhány gondolatot arról, mit ad nekem ez a sport, és mi köze van mindennek ahhoz, ahogyan a munkáról, a felelősségről és a kórházvezetésről gondolkodom. Véleményem szerint ugyanis a teherbírás nem egy velünk született, állandó adottság, hanem egy naponta karbantartott képesség, amivel elszámolással tartozunk a környezetünknek.

Gyorsan megérzed a rossz döntéseket

A HYROX futásból és funkcionális erőnléti feladatokból álló versenyforma. 

Nyolcszor egy kilométer futás, közben nyolc állomás:

• SkiErg 1000 m
• szántolás 152 kg – 50m
• szánhúzás 103 kg – 50 m
• burpee broad jump - 80m
• evezés 1000 m
• farmer séta 2x24 kg kettlebell – 200 m
• homokzsákos kitörés – 20 kg, 100 m
• wall ball - 6 kg, 3 m magasra 100 x

Leírva egyszerűnek tűnhet a feladatsor, a pályán azonban gyorsan kiderül, mennyi minden kell ahhoz, hogy teljesítsd a versenyt. Tempó, állóképesség, erő, technika, koncentráció, önismeret, és az a fajta belső fegyelem, amely a verseny második felében válik igazán fontossá.

A sport – így a Hyrox is - őszinte. A test azonnal visszajelez. A légzés, a pulzus, az izomzat, a mozdulat pontossága elmondja, hol tartasz valójában. 

A pályán kevés a mellébeszélés. El kell indulni, be kell osztani az erődet, teljesíteni kell az egyes állomásokat, közben figyelni kell a társadra, a technikára, a tempóra, és arra is, hogy mikor engedhetsz magadnak egy pillanatnyi lassítást. 

Gyorsan megérzed a rossz döntéseket. Túl gyors kezdés után például a verseny második fele kegyetlenül megmutatja, mennyit ér a felkészülés, mennyire volt tudatos az edzés és maga a verseny, illetve mennyire ismered a saját határaidat.

A fenti mondatok akár egy vezetői nap leírásai is lehetnének. A kórházvezetés szolgálat, amelyhez szakmai tudás, józan döntés, türelem, mentális állóképesség és tiszta jelenlét kell, hiszen a betegekért, munkatársakért, családokért, egy egész közösség biztonságérzetéért dolgozunk. 

Aki ilyen szerepet vállal, annak bírnia kell. Testben, fejben, lélekben, döntésben, türelemben. 

Hosszú távon csak úgy lehet emberekért felelősen dolgozni, ha közben magunkra is figyelünk. A saját energiáinkra, a testünkre, a terhelhetőségünkre, a pihenésre, a belső rendünkre. A sport ebben régóta támaszom, a HYROX pedig különösen pontos „tanár”, mivel sok mindenre tanít. 

• Erőbeosztásra.
• Arra, hogy a gyorsaság állóképesség nélkül hamar elfogy.
• Arra, hogy az erő technika és ritmus nélkül kevés.
• Arra is, hogy a társadra akkor is figyelned kell, amikor te magad fáradsz. 

Ez utóbbi talán a legfontosabb. A kórházban sincs valódi teljesítmény magányos hősködésből. Csapat kell hozzá. Orvosok, ápolók, asszisztensek, betegirányítók, gazdasági munkatársak, a háttérben dolgozó emberek összehangolt munkája. Mindenki hozzátesz valamit ahhoz, hogy a beteg biztonságban legyen.

Megfelelő társ(ak) nélkül nehéz eredményt elérni

A HYROX pályáján is pontosan érzed, mit jelent a jó társ. 

Köszönöm szépen Zoltán Magyarinak a felkészítést és a közös versenyzést. 

Egy ilyen feladatnál különösen sokat számít, hogy olyan partner legyen melletted, aki érti a tempót, a terhelést, a határokat, aki ismer téged, olvas a mozgásodból és a gesztusaidból, aki tudja, mikor kell erőt adni számodra ahhoz, hogy szintet lépj. A jó társ nem helyetted teljesít, mégis segít abban, hogy jobbá válj. 

Ugyanezt keresem a munkában is. Olyan közösséget, ahol az emberek erősítik egymást, figyelnek egymásra, és a nehéz szakaszokban is képesek közös ügyként látni azt, amit szolgálnak.

A sportban az ember megtanulja, hogy a teljesítmény folyamat. Ugyanez igaz a kórházi működésre is. A biztonságos betegellátás, a jó munkahelyi kultúra, a betegbizalom, a dolgozói teherbírás, az intézményi stabilitás sok apró, de következetes döntésből épül.

Aki komolyan sportol, idővel másképp kezd viszonyulni a munkához is. Rendszerben gondolkodik, kevésbé bízza a teljesítményét az aznapi hangulatára. Megtanulja, hogy vannak napok, amikor nehéz elkezdeni, mégsem odázhatja el a teendőket. Megtanulja, hogy a pihenés a teljesítmény része. Egy rosszabb edzés, egy lassabb idő, egy fájdalmasabb szakasz pedig információ arról, hogy min kell változtatni. Ez a fajta gondolkodás a vezetésben is sokat segít. A kudarc, az elakadás, a konfliktus, a feszültség jelzés. A kérdés az, tanulunk-e belőle.

Vezetőként illik példát mutatni

Számomra az önazonosság alapvető kérdés. Amikor egészségmegőrzésről beszélek, akkor az elmondottakat nyilván magamra is értem. Amikor prevencióról írok, akkor szűrővizsgálatokra, edukációra, hiteles információkra és egészségügyi programokra gondolok, de arra is, hogyan viselkedünk egy nehéz munkanap után, stresszes időszakban, utazás közben, hétfő reggel, vagy éppen akkor, amikor sokkal kényelmesebb lenne mindent a fáradtságra fogni. A rendszeres mozgás nálam a mindennapi működés része. Valódi kapaszkodó.

Persze ettől még senkinek sem kell HYROX versenyre készülnie. 

A sportban is azt vallom, amit az egészségügyben. A jó döntés személyre szabott. Van, akinek a séta jelenti az első lépést, másnak az úszás, a kerékpár, az erősítő edzés, a gyógytorna, a futás, a jóga vagy éppen egy ilyen hibrid versenyforma. A lényeg az, hogy legyen valami, ami egyensúlyba hozza a lelkünket a testünkkel, legyen, ami rendszerességet ad, segít levezetni a feszültséget, erősít, és hosszú távon is fenntartható.

A rigai verseny után most ezt érzem a legerősebben. Kaptam valamit a sporttól, amit át tudok emelni a munkába, hiszen aki másokat szolgál, annak vigyáznia kell arra a valakire is, aki ezt a szolgálatot viszi.

• Te milyen formában tartod karban magad?
• Van olyan mozgásforma, amely nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is erősít?
• Mit jelent számodra a szolgálat, és hol húzódik benne az egészséges önvédelem határa?

Hajrá Uzsoki

#sport #hyrox #prevenció #alázat #önazonosság #kórházvezetés #uzsoki