Egyre többet beszélünk az egészségtudatosságról, egyre többen figyelünk arra, mit eszünk, mennyit mozogunk, hogyan alszunk, egyre több olyan információ áll rendelkezésünkre, amely az egészségi állapotunkat írja le, ugyanakkor még mindig kérdéses számomra, hogy mindez mennyire jelenik meg a tényleges magatartásunkban, azaz mennyire vagyunk valójában egészségtudatosak.

Észrevetted, hogy amikor aggódsz valami miatt, hamarabb elveszíted a türelmedet? Olyasmin is felbosszantod magad, ami máskor egyáltalán nem hatna rád, és az is előfordulhat, hogy éppen azzal beszélsz ingerülten, akitől segítséget vársz. Az egészségügyben gyakran találkozunk ezzel a jelenséggel.

Amikor jól mennek a dolgaink, általában eszünkbe sem jut megkérdezni önmagunktól, hogy mindez mibe kerül nekünk. Időben, egészségben, emberi kapcsolatokban, érzelmi veszteségben, elmaradt élményekben.

Egyre többet kommunikálunk, és egyre kevesebbet beszélgetünk. Üzeneteket írunk, kommentelünk, képeket és emojikat küldünk, gyakran egész nap kapcsolatban vagyunk másokkal. Egyre ritkábbak ugyanakkor azok a helyzetek, amikor valóban végighallgatunk valakit, amikor időt szánunk arra, hogy pontosan megfogalmazzuk, mit gondolunk, mit érzünk, mi foglalkoztat bennünket.

Talán te is elgondolkodsz időnként azon, hogy mennyire bízhatsz a saját tudásodban, és persze azon is, hogy honnan tudhatod, hogy valóban helyes-e az aktuális ítéleted/választásod. Az egyészségügyben ennek még nagyobb súlya van, hiszen a munkánk során naponta hozunk olyan döntéseket, amelyek más emberek egészségét, esetenként az életét is befolyásolják.