Láttam már beteget, aki a sikeres műtét után is rettegett. Láttam hozzátartozót, aki mosolyogva próbált erős maradni, miközben belül összeomlott. És láttam kollégát, aki szakmailag pontosan tette a dolgát, de a tekintetében ott volt az évek óta cipelt fáradtság és feszültség.

Biztos, hogy minden pillanat akkor válik valódivá, amikor azt megmutatjuk másoknak?

Kemény fizikai és mentális terhelésen vagyok túl, amely után bevallom, ma reggel fáradtabban ébredtem a szokottnál, mégis erősebbnek érzem magam. Szombaton Lettország fővárosában, Rigában vettünk részt versenytársammal a harmadik Hyrox versenyünkön. Az előző időnkhöz képest több mint három percet javítottunk.

Kevés dolog képes annyi embert egyszerre megmozgatni, mint a sport. Tegnap tele volt a város szurkolókkal, megannyi örömmel, feszültséggel, reménnyel és felszabadultsággal az arcukon. Emberek érkeztek a világ számos pontjáról, különböző nyelveken beszéltek, más csapatért szorítottak, mégis ugyanaz az izgatott, felszabadult várakozás mozgatta őket. Mindazt, amit csak egy BL döntő adhat egy városnak.

Visszatérő téma a kórházak működése, a finanszírozás, de gyakran van szó a kapacitásokról és a betegutakról is. Ezúttal a dolgozók jólléte felől közelíteném meg a kérdést, mert egy intézmény valódi erejét az is megmutatja, mennyire figyel azokra az emberekre, akik a betegekért dolgoznak.