A ritka betegségek napja kapcsán már érintettük a betegszervezetek jelentőségét, de a téma sokkal fontosabb annál, hogy néhány sorral elintézzük. Ezek a szervezetek az egészségügyi rendszer fontos, sokszor mégis alulértékelt szereplői, holott elképesztő hozzáadott értékkel rendelkeznek.

Ma reggel újabb üzenet várt a LinkedInen. Méghozzá egy fejvadásztól. Kedves, udvarias, készséges megkeresés volt, ahogyan általában lenni szokott. A feladó arról írt, hogy szívesen ajánlana kiváló szakembereket az egészségügybe, mert látja, hogy mekkora szükség van rájuk. Olvastam a sorait, és közben azon gondolkodtam, hogy az illetőnek – legjobb szándéka mellett - talán fogalma sincs arról, hogy mennyire mást jelent a munkaerő egy kórházban, mint bármilyen más területen.

Az utóbbi időszakban többször írtam arról, hogy muszáj lenne visszafogottabban, egymást jobban megértve és tisztelve, kizárólag megalapozott gondolatokat megosztva jelen lenni ebben a zajos világban.

„Annyira elfáradtam ebben a pár napban, olyan sokat dolgoztam, és mégsem érzem azt, hogy mindenki azt kapta tőlem, amit szeretett volna…” Ismerős? Vajon az ünnep fáraszt el bennünket, vagy az, ahogyan megéljük?

Ébredj rá végre! Megfelelő mennyiségű és minőségű alvás nélkül hosszútávon nem tudsz egészséges maradni! Bár több mint két hét eltelt már az Alvás világnapja óta, mégsem hagy nyugodni a téma. Részben azért, mert a tematizált napok után túl gyorsan felejtünk, részben azért, mert az alvással kapcsolatos problémák nem évülnek el. A szervezet előbb-utóbb benyújtja a számlát, figyelemzavarral, döntési hibákkal, testi panaszokkal, vagy hosszabb távon betegségekkel.