Az egészségügyi ellátás megítélésében ma már nem elegendő kizárólag a klinikai eredményekre figyelni. A betegek számára legalább annyira fontos, hogy megértik-e, mi történik velük, hozzájutnak-e időben a szükséges információhoz, validak-e az információk, amelyeket elérnek, eligazodnak-e az ellátórendszerben, mikor és milyen körülmények között kapják meg a kezelést. Az elvárások változtak, a visszajelzések határozottabbá váltak, miközben az ellátásban egyre több szereplő és intézmény vesz részt.

Az imposztorjelenség az orvoslásban és az egészségügyi vezetésben sokkal több, mint önbizalomhiány: a szakmai eredmények és azok belső megélése közötti tartós eltérés, amely összefügghet a kiégéssel, a szorongással és a szakmai elégedettség csökkenésével. Megértéséhez ezért az egyéni gondolkodási minták mellett a képzési rendszer, a munkahelyi kultúra és a vezetői működés vizsgálata is szükséges.

Sokat beszélünk arról, hogy tovább élünk, de önmagában a hosszabb élet még nem feltétlenül jelent jobb életet. A valódi kérdés az, hogy az éveinkből mennyit tudunk egészségben, önállóan, jó fizikai és mentális állapotban megélni. Magyarországon a születéskor várható élettartam 2024-ben a férfiaknál 73,6, a nőknél 79,6 év volt, miközben az egészségben várható életévek száma ennél jóval alacsonyabb: 62,5, illetve 64,5 év. Vagyis a meghosszabbodó élet jelentős része betegséggel, funkcióromlással vagy gondozási igénnyel telhet. A halogatásnak mérhető következménye van.

Nemzetközi elvárás, hogy minden ember magas színvonalú, biztonságos és hátrányos megkülönböztetéstől mentes egészségügyi szolgáltatásban részesüljön, amely nem csupán technikai színvonalát tekintve korszerű, hanem emberi kapcsolataiban is etikus és elfogadó.

„A kamera előtt másképp halok meg.” Örkény 1977-ben írta ezt a mondatot. Évtizedekkel az okostelefonok, a közösségi oldalak, a valóságshow-k, a betegségvideók és az online búcsúüzenetek kora előtt. Akkoriban a kamera ritkán adott betekintést egy ember életébe. Ma szinte állandóan velünk van. Rögzíti, mit eszünk, hol nyaralunk, hogyan edzünk, minek örülünk, mitől félünk, miként viseljük a betegséget. Időnként már azt is, hogyan búcsúzunk.